Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CD-ROM

2011.05.25

 

CD-DVD ROM

A különféle lemezeken (nem merevlemez!) tárolt adatok beolvasására alkalmas egységek. 

Manapság már egyben van az olvasó az íróval, és la sebességük lassan már sztratoszférai magasságokba emelkedik, de ennek nem szabad bedőlni. Mivel ezekben a meghajtókban van jó pár kulcsfontosságú mozgó alkatrész, ezért viszonylag és általánosságban hamarabb tönkremennek minden más alkatrésznél.

A CD-ROM működése
 
            A mágneses felvételnek és lejátszásnak van egy sűrűségihatára. Ennek egyik oka az anyag mágneses tulajdonsága. Minden sáv között egy meghatározott távolságnak kell lenni, hogy az egyik sávon lévő mágneses jel ne zavarja a másikat. Ezenkívül az író/olvasó fejek érzékenysége is határt szab a sűrűségnek. Az optikai technológiával készült CD lemezeknél ez a határ sokkal kedvezőbb, mivel az egyes jelek nem zavarják egymást, és a lézersugarat is jobban lehet fókuszálni, mint a mágneses erővonalakat.
            A hajlékonylemezek és merevlemezek koncentrikus sávokat használnak. A CD-ROM lemezek ettől eltérően, a hagyományos hanglemezekhez hasonlóan egy spirálbantárolják az adatokat. A spirál viszont nem kívülről, hanem belülről indul, és nagyon sűrűn van "feltekerve". Két szomszédos csíkja a spirálnak 1,6 mikron távolságra van egymástól. Ez azt jelenti, hogy egy 25 mm-es sávban 16 000-szer fordul meg a spirál, amit ha kinyújtanánk, körülbelül 4,8 km hosszú lenne.
            A mágneslemezeken egyes területek mágnesezve vannak jelezve az 1-es állapotot, mások nincsenek mágnesezve, jelezve a 0-ás állapotot. A CD-ROM lemezre felvételkor a lézer vagy barázdákat éget, jelezve az 1-es állapotot, vagy ép felületet hagy, jelezve a 0-ás állapotot. Amikor a lemezt lejátszuk, a sávra lézersugár fókuszálódik és onnan visszaverődik. Az épen hagyott felületről sokkal több fény verődik vissza, mint a barázdált felületről. A visszavert fényt érzékelve lehet az 1-es és 0-ás állapotokat meghatározni.
            A CD-ROM lemezeknél is beszélhetünk szektorokról.Itt a szektorok 2048 byte-osak. Minden szektor eleje egy 12 byte-os szinkronmezőt és egy 4 byte-os fejlécmezőt tartalmaz. Mivel csak egyetlen spirál sáv van, a fejlécmező a szektor címét perc:másodperc:századmásodperc formában tartalmazza. Az első szektor a 00:00:00, a második 00:00:01 és így tovább.
            A kódolásrakét különböző módszer van. A (Mode 2) 288 byte-ot ad minden szektorhoz hibadetektáló (EDC, Error Detection Codes) és hibajavító kódok (ECC, Error Correction Codes) számára. Így egy szektor a 12 byte-os szinkronmezővel, a 4 byte-os fejlécmezővel, a 288 byte-os EDC/ECC-vel és 2048 byte adattal összesen 2352 byte hosszú. Ezt a kódolási módot legtöbbszőr akkor használják, ha fontos az adatok biztonsága. A spirális sávon körülbelül 270 000 szektor van, így 270 000 szektor x 2048 byte/szektor, 552 960 000 byte, azaz 552 Mbyte helyünk van az adattárolásra.
            A másik módszer, az egyes mód (Mode 1) nem használ hibadetektáló és javító kódokat, így a tárolható adatmennyiség 630 Mbyte.
            Még talán emlékszünk arra a problémára, hogy a mágneses lemezeknél minden sávban ugyanannyi szektor van, ezzel a lemez belső részén nagyobb lesz az adatsűrűség. Ennek kiküszöbölésére szolgált a Zone Bit Recording eljárás. A CD-ROM lemezeknél ilyen probléma nincs, mivel a szektorok fizikai hossza állandó. Ha a forgási sebesség állandó, akkor a spirálnak az olvasó fejhez viszonyított sebessége a lemez külső részén sokkal nagyobb lenne, mint a lemez belső részein. A CD-ROM olyan rendszert használ, amely képes változtatni a meghajtó sebességét attól függően, hogy a lemez melyik részét olvassa. A külső részen a meghajtó körülbelül 200 ford./perc fordulatszámmal, a belső részen pedig ennél gyorsabban, körülbelül 530 ford./perccel forog. Ezzel biztosítják, hogy a fej és a lemez egymáshoz viszonyított sebessége állandó. Ezt állandó lineáris sebességnek (CLV, Constant Linear Velocity) nevezik.
            A CD-ROM-ok fejlődésével egyre gyorsabb CD-ROM-olvasókat állítottak elő. Először az említett sebességet, illetve sebességeket körülbelül megkétszerezték, ezeket a meghajtókat nevezték 2 x-es sebességű CD-ROM-oknak. Természetesen a fejlődés itt sem állt meg, jöttek a 4 x-es, a 6 x-os, majd a 8 x-os sebességű CD-ROM-ok. Manapság már léteznek 48 x-os CD-ROM-ok is.
            Sokáig az átviteli sebesség egyáltalán nem változott, maradt a kezdeti 75 szektor/másodperc, azaz l50 Kbyte/s érték. A sebesség növelésével kezdett az átviteli sebesség nőni. A kétszeres sebességű CD-ROM-ok 300 Kbyte/s, a négyszeresek 900 Kbyte/s átviteli sebességgel rendelkeznek. A hatszoros sebességű CD-ROM-ok már lehetővé teszik a videofilmek finom, életszerű lejátszását.
A hagyományos zenei lemezeket továbbra is az eredeti 150 Kbyte/s-os átviteli sebességgel kell lejátszani. A nagyobb sebességű meghajtók bármelyik lemezt le tudják játszani amit a lassabbak, csak sokkal gyorsabban.
            A lemezről beolvasott adatok egy puffertárba, vagy gyorstárba kerülnek először, és csak ezután dolgozza fel őket a PC. Az eredeti MPC specifikáció 64 Kbyte-os puffert ír elő, de sok új rendszernek már 256 Kbyte-os, sőt akár 2 Mbyte-os puffere van. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy minél nagyobb az átmeneti tár, annál finomabban lehet animációkat, filmszerű videókat futtatni.
            Az CD-ROM meghajtók elérési ideje az MPC specifikáció szerint legalább 1000 ms. Ez meglehetősen lassúnak mondható, de ez csak elméleti érték, a valóságban a régebbi meghajtóknak is körülbelül 300-400 ms elérési idejük van. Az újabbaknak 200 ms körül alakul ez az érték és várható, hogy ez a jövőben még csökkeni fog.
            Nem minden CD-ROM meghajtó egyforma, többféle típus létezik. van beépített, vagy külső, SCSI csatolós vagy saját interfésszel rendelkező és még egyéb dolgokban különbözhetnek. A belső meghajtók ugyanolyan nagyságúak és formájúak, mint egy szabványos 5,25"-os lemezmeghajtó, tehát a szabványos rekeszbe szerelhetők. A tápfeszültséget is a szabványos négyeres csatlakozón kapják a tápegységtől. Igazából, ha nincs kifejezetten külső meghajtóra szükségünk, akkor inkább a belső meghajtót javasolhatjuk. Egyrészt azért, mert egy ugyanolyan képességű külső és egy belső meghajtó között árban körülbelül 30 000 forint különbség van, a belső javára. A külső meghajtó helyet foglal íróasztalunkon, külön tápvezetéke, tápegysége lesz. Ezek és a hozzá vezető szalagkábel elhelyezése felesleges kényelmetlenséget okozhat. Hogy a külső meghajtó mellett is legyen érv: ha egy IBM kompatibilis PC-t és egy Macintosht is üzemeltetünk, akkor a SCSI külső meghajtót mindkét géppel használhatjuk És persze ha nincs üres aljzatunk, akkor sincs más választás-külső meghajtót kell venni.